Tengerimalac
| OSZTÁLY | emlősök |
| REND | rágcsálók |
| CSALÁD | tengerimalacfélék |
Testhossz
20-25 cm
Testtömeg
0,7-1,1 kg
Élőhelye
Manapság háziállatként tartják. Feltételezett őse (Cavia aparea) Dél-Amerikában az erdők aljnövényzetében él.
Elterjedése
Dél-Amerikából származik, napjainkra világszerte elterjedt.
Fajvédelmi programok »
Tengerimalac
Cavia porcellus
Állatkerti lakóink
Kócos, Freud, Mák, Hógolyó, Folti, Golyó és a többiek
Táplálkozás
Növényevő: elsősorban lágyszárú növények, széna, ritkábban magvak, gyümölcsök, zöldségek szerepelnek az étlapján.
Felelős állattartóként már a malac beszerzése előtt érdemes utánanézni a megfelelő tartásnak és táplálásnak. A tengerimalac szervezete (akár az emberé) nem képes a C-vitamin termelésére, így fontos, hogy magas c-vitamin tartalmú zöldségek is kerüljenek a táljába (pl: paprika). Rágcsáló életmódot folytat, tehát metszőforai folyamatosan nőnek, koptatnia kell őket, különben akadályozzák az evésben. Ezért fontos, hogy legyen előtte mindig friss szálastakarmány (széna). A tengerimalac úgynevezett 16-órás állat, tehát, ha 16 óráig nem jut élelemhez, éhen hal, tehát érdemes azzal is számolnunk, hogy nem hagyhatjuk magára hétvégére sem.
Szaporodás
A tengerimalac társas állat, egyedül tartani tilos, a depressziótól el is pusztulhat. Rendkívül szapora, így, ha nem akarunk rengeteg tengerimalacot, azonos nemű vagy ivartalanított párt tartsunk.
59-72 napos vemhességi idő után 1-5 kölyök születik. A nőstény tengerimalacot, amelyik 10 hónapos koráig nem vemhesült, már semmiképp nem ajánlott ivaros hímmel összerakni, mivel egyéves kora után medencéje folyamatosan becsontosodik, összeszűkül, így az ellés rendkívül fájdalmas neki, akár el is pusztulhat.
Az együtt tartott nőstények előszeretettel besegítenek egymásnak már az ellésben is és a kölyöknevelésben is.
A hím kölyköket 4 hetes korukban már ajánlott leválasztani, mielőtt nemkívánt szaporulatot okoznak.
Élettartamuk 6-8 év.
- A tengerimalac háziasított állat, az azonban máig rejtély a tudósok előtt, hogy melyik vadon élő tengerimalacfaj volt a vad őse.
- Eredetileg a húsáért háziasították, napjainkban elsősorban kedvtelésből tartott fajként ismert.
- A szürke színű, vadon élő tengerimalacoktól eltérően rengeteg színváltozata került kitenyésztésre. A különböző fajták súlyban, a szőr hosszában, színben és mintázatban is különböznek egymástól. Ismertek kopasz tengerimalacok is.
- A sertésféléknek nem rokona, a "malac" nevet „ui”-zásra emlékeztető hangja után kapta. A vizet sem szereti, "tengeri" jelző származása miatt került a nevébe (tengeren túlról érkezett).
- Akár a többi háziállat, a tengerimalac is hozzászokik gazdái napirendjéhez. Megtanulja, mikor szokott az ember hazaérni, a kulcscsörgésre és ajtónyitás hangjára máris hallatják jellegzetes hívóhangjukat. Szeretik az ember közelségét, tanítható és kíváncsi állatok. Izgatott és játékos kedvét rá jellemző egy helyben ugrándozással, úgynevezett "popcornozással" fejezi ki.
- A tengerimalacoknak a mellső lábaikon 4-4 ujj van, a hátsókon viszont csak 3-3. Farkuk nagyon rövid, gyakorlatilag észrevétlenül lapul meg az állatok bundájában.