Vöröshasú pirája

Vöröshasú pirája

Pygocentrus nattereri

Állatkerti lakóink

...

Táplálkozás

Ragadozó: elsősorban kisebb halakat, rovarokat, puhatestűeket, férgeket eszik, de vadászik kisebb emlősökre és madarakra is. Vízidisznót is el szoktak ejteni. Csapatban él, bár ez az életmód náluk inkább a ragadozókkal szembeni védekezést, semmint a közös és eredményes vadászatot szolgálja. Az esős évszakban inkább növényeken és rovarokon él.

A mindent felfaló, falánk halrajról szóló legendák erősen túloznak. A pirája, mint a legtöbb ragadozó (folyami delfin, kajmán), akkor válik veszélyessé, ha sokáig nem jut táplálékhoz. Ha lecsökken a vízszint és oxigénhiányos közeg alakul ki, valóban agresszívan támad mindent, amit talál: növényeket, dögöt és a vízközelben tartózkodó legyengült állatokat is.

Általában lesből, alulról vagy hátulról támad. A rajokban élő piráják egyenként mennek neki a zsákmánynak.

Szaporodás

A csapatban kialakult rangsor tartja fenn a rendet. A fiatalabb példányok a csapat szélén, az idősebbek a belsejében úsznak. A fiatalok több táplálékot igényelnek, nekik többet kell emiatt úszniuk, ezért haladnak a külső körön. A 8 cm-nél kisebbek még inkább nappal, a nagyobbak hajnalban és alkonyatkor tevékenyebbek.

Ívási időszakuk márciustól augusztusig tart. A hím az uszonyai csapásával és a szájából kifújt vízárammal építi a fészket a talajba. A nőstény 500-1000 db ikrát is le tud rakni egyszerre, amiket a hím az uszonyaival a kiásott gödörbe terel. A fészket még a nőstény ellen is hevesen védelmezi. Nem hagyhatja magára, hiszen a magányosan maradt fészket nagyon hamar kifosztják a ragadozók. Megfelelő hőmérséklet mellett 3-4 nap kell az ikrák kikeléséhez, a kicsik pár naposan már teljesen önállóan táplálkoznak, 3 hónaposan kezdenek kisebb halakat fogyasztani. 16 cm-esen válnak ivaréretté, ezt a méretet nagyjából egyéves koruk körül érik el.

A megfigyelések többnyire akváriumi körülmények között élő halaktól származnak.

• Dél-Amerika vizeinek ökoszisztémájában a pirája nagyon fontos szerepet lát el takarítóként. A vízbe esett dögök, beteg vagy sérült állatok nélkülük akár járványt is előidézhetnének, a pirája azonban gondoskodik a vizek tisztántartásáról. Emiatt az édesvizek hiénáinak/keselyűinek is nevezik őket.
• Előreeső állkapcsa és kivillanó fogai előnytelen külsőt kölcsönöznek neki. Pont ez az erős, széles harapása teszi lehetővé, hogy a vastagabb bőrt és izomréteget is átharapja, így mindent képes eltakarítani.