Szakállas agáma
| OSZTÁLY | hüllők |
| REND | pikkelyes hüllők |
| CSALÁD | agámafélék |
Testhossz
max 55 cm
Testtömeg
4-6 g
Élőhelye
a füves pusztákat, illetve a félsivatagi körülményeket kedveli
Elterjedése
Ausztrália középső, illetve keleti részén
Természetvédelmi státusza
nem fenyegetett
Fajvédelmi programok »
Szakállas agáma
Pogona vitticeps
Állatkerti lakóink
Matilda, Mangó
Táplálkozás
Rovarok, gyümölcsök és zsenge hajtások, illetve kisebb kétéltűek és gyíkok szerepelnek az étlapján. Fiatal korban több állati fehérjét, felnőtt korban inkább növényi táplálékot igényelnek.
Szaporodás
A nőstények 30–50 cm mély járatot kotornak ki, és ennek aljára helyezik 10-25 tojásukat. Élettartamuk 10-15 év. Ivaréretté egy-kétéves korukban válnak.
- Felfokozott izgalmi állapotban nyelvcsontja segítségével erőteljesen kifeszíti torkán a szakállát és tüskéit, a száját pedig szélesre tátja. Ilyenkor a torokpikkelyek igen ádáz külsőt kölcsönöznek neki, és közben testét is felfújja, amitől szinte kör keresztmetszetűvé válik. A test két oldalán növő tüskesor ilyenkor szintén kimered, felágaskodik.
- A molekuláris genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai agámafajok közös őse mintegy 25–45 millió éve válhatott külön az ázsiai víziagáma(Physignathus cocincinus) ősétől.
- Az agámákat nagy, háromszögletű fejükről és tompa orrukról ismerhetjük fel.
- Territóriumukat fejbólogatással, "integetéssel", „fekvőtámaszozással”, farkuk csapkodásával védik.