Aligátorteknős

Aligátorteknős

Chelydra serpentina

Állatkerti lakóink

Csövi

Táplálkozás

Ragadozó, dögevő életmódot folytat: mindenre lecsap, amit a vízben vagy vízfelszínen el tud kapni. Étlapján leginkább madarak, halak, kétéltűek és kisemlősök szerepelnek. Szájában nincsenek fogak; késéles, csőrszerű horgas szarukávák szegélyezik a felső állcsontját és az állkapcsát. Ha a teknős a zsákmányt nem tudja egészben lenyelni, elülső végtagjain található éles karmai segítségével tépi darabokra.

Szaporodás

Magányosan él, csak párzási időszakban keresik fel egymást az ellenkező nemű egyedek. A hím 3-5, a nőstény 4-6 évesen válik ivaréretté, páncélhosszuk ekkor körülbelül 18-22 cm. A nőstény a tojások lerakásakor távolodik csak el a víztől; gödröt vagy üreget ás/keres 5-25 db ivadékának. A kisteknősök 2-3 hónap múlva kelnek ki. Megfelelő táplálás mellett nagyon gyorsan nőnek, ahogy idősödnek, növekedési ütemük lelassul. Az aligátorteknős fogságban akár 60 évet is élhet.

• Másik elnevezése a beszédes "harapós teknős". Bár a teknősnek nincsenek fogai, horgas szarukávái összecsattintásával nagyon erősen harap.
• Gyakran összekeverik rokonával, a keselyűteknőssel, de ez utóbbi páncélhossza a 80 cm-t is elérheti. Emellett beszerzése sokkal költségesebb és nehezebb, így "kóbor", tudatosan, felelőtlenül eldobott példányaival nem találkozhatunk.
• A teknősöknél megfigyelhető az ivari dimorfizmus, vagyis a hímek és a nőstények láthatóan megkülönböztethetők. A hímek jóval nagyobb termettel rendelkeznek, farkuk hosszabb és vaskosabb, fejük szélesebb és robosztusabb, mint a nőstényeké.
• A hátpáncélba az aligátorteknős csak részlegesen tudja visszahúzni a fejét a páncélba.
• A kifejlett példányoknak a természetben legfeljebb a mississippi aligátortól kell tartaniuk, azonban az emberi tevékenységek valós veszélyt jelentenek számukra. Sok példány leli halálát az utakon, vagy sportvadászok és trófeagyűjtők áldozataként. Állományuk egyelőre még nem fenyegetett.
• Az oda nem tartozó, helyi ökoszisztémára veszélyt jelentő fajokat "invazív" fajnak nevezik. Ez igaz az aligátorteknősre is Magyarországon. A győri állatkert terráriumházában látható hatalmas hím példányt 2010-ben emelték ki egy adyvárosi csatornából. Csövi élete a legjobb példa rá, hogyan válik egy gazda felelőtlen állattartóvá, és tanulságul szolgál mindenkinek. Ne vásároljunk soha olyan állatot, amelyről nem tudunk élete végéig gondoskodni, de ha valamilyen okból mégis meg kell válnunk tőle, kérjünk segítséget állatkertektől, állatmentőktől, soha ne engedjük az állatokat csak úgy el valahol! Sajnos már a Balatonban is találtak Csövihez hasonló sorsú aligátorteknőst. Az ilyen módon elengedett példányok nemcsak a gyanútlan fürdőzőkre és horgászokra jelentenek veszélyt, de a halakra, vízimadarainkra és hüllőinkre is, felborítják édesvizeink kényes egyensúlyát.