„Zahira a gyönyörű”
A győri Xantus János Állatkert mindig is ismert volt csimpánzairól. Sőt! Az árván maradt „Pola Zaire” története bejárta a világot! 2015-ben Jane Goodall világhírű etológus, szintén meglátogatta a népszerű kiscsimpánzt, és jelképesen örökbe is fogadta. Az emberi gondoskodásnak hála, azóta teljes jogú tagja a csapatunknak, igazi vezéregyéniség és most már boldog anyuka is.
December 26-án délután, állatkertünk gyönyörű karácsonyi ajándékot kapott egy apró csimpánz lány képében. Már nagyon vártuk az érkezését, és nagy szerencsénkre láthattuk is a születés csodáját. Amikor a gondozók úgy látták, közeledett az idő, Polának az anyukának a csimpánzházon belül biztosítottak külön „szülőszobát”. Az ember által nevelt Pola nagy örömünkre, ösztönösen tudott mindent, amit egy csimpánzmamának tudnia kell. Azonnal szeretettel és figyelemmel fogadta kislányát, aki gondozóitól a „Zahira” nevet kapta, aminek jelentése gyönyörű, ragyogó. Azóta is figyelemre méltóan bánik a kicsivel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig ezt sohasem figyelhette meg, mivel a mamája Paula már nagyon idős volt, mikor ő született és nem sokkal később el is pusztult
Anya és lánya reggelig elkülönítve, nyugalomban tölthette együtt az időt, majd először az apa, majd a csapat tagjai is megismerkedhettek az új jövevénnyel. Mindenki szeretettel fogadta az apróságot! Főleg a két kölyök, Malipo és Blanka érdeklődtek izgatottan, mi az a kis valami a társuk karjában.
A kis Zahira napjait most még főleg alvással és evéssel tölti, anyukája óvó ölelésében. Azonban, egyre gyakrabban hallatja a hangját, ügyesen forgolódik és érdeklődik a külvilág iránt. Nevéhez híven, gyönyörű kislány! Okos, tágra nyílt szemmel figyel meg mindent maga körül. Ebben is az anyukájára ütött. Nagyokat cuppog a szoptatás alatt, majd a végén, teli pocakkal elégedetten hümmög.
A csimpánzoknál az anya és gyermek viszony a legfontosabb családi kötelék. A 225 napig tartó vemhesség után egy kölyök jön a világra. A kicsik fejlődési üteme nagyon hasonló az emberekéhez. A kölyök születésétől kezdve az ötödik hónapig anyja hasán lóg, aztán elkezd rajta lovagolni. Ebben az életkorban teszi meg az első lépéseket is.
Az anyaság Polát is megváltoztatta, komolyabb, megfontoltabb lett. A régi huncutság még ott csillog a szemében, de már nem ez, hanem a lánya tölti ki az idejét. Az egész csapatból ő lett az, aki leginkább óvja a kicsinyét.
Nagyon különleges és kalandos a híres csimpánzunk Pola Szüleinek története is. Paula /Pola anyja/ Közép-Afrikában, vadon született. Tíz évesen került emberek közé, majd 20 évesen az akkori Csehszlovákiából, a veszprémi vadasparkba hozták. Ott ismerkedett meg Misivel /Pola apjával/, a majomfiúval. Később megszakadt a kapcsolatuk, mert a nőstény Győrbe, a hím Debrecenbe, majd a fővárosba került.
2002-ben, huszonhárom esztendei különélés után történt újra a nagy találkozás, mikor két emberszabású csapatot állatkertünkben egyesítették. Már az összeszoktatás elején boldogan egymásra ismertek, pedig a gondozók attól féltek, ha összeengedik őket, a két vezér rögtön egymásnak ront. Ehelyett azonban, azonnal összeölelkeztek.
Paula ekkor már nagyon öreg volt, ezért a gondozóik nem tartottak attól, hogy újra kölyke lesz. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor 2003. október 25-én Európa egyik legöregebb csimpánzaként, pici, de egészséges kislánynak adott életet. Emberi mértékkel mérve, életkora megközelítette a 90 évet. Ezért ekkor már azt is sejthették, hogy mivel egy kiscsimpánznak három-négy éves koráig állandó anyai jelenlétre van szüksége, a 48 éves "hölgynek" nincs annyi ideje, hogy felnevelhesse a kölykét.
Sajnos ez hamar be is következet, az akkor 48 éves Paula halála miatt, csak fél éves koráig tudott az anyja mellett maradni. Polát az állatkert akkori zoopedagógusa Kapa Ágnes vette pártfogásába, és a kicsi oda is költözött Ági családjához. A pótmama mint sajátját nevelte Polát, akinek saját ágya, ruhái, játékai is voltak. Három éves koráig így, boldogan emberek között és családban nevelkedett. Már kicsi korában megtanult cipőt kötni, öltözködni és a logikai játékokat is szerette. Mikor három éves lett, elég idősnek és erősnek is bizonyult ahhoz, hogy bekerüljön a csapatba. Eleinte nem volt könnyű a beszoktatás, hiszen Pola nem ismerte a csimpánzkommunikációt és így adódtak is félreértések a majmok között. Aztán szépen lassan megtanult beilleszkedni. Ez is azt bizonyítja, hogy egy kézzel nevelt csimpánz is képes mindent megtanulni és újra igazi csimpánzként viselkedni. Sokkal intelligensebb társainál. Ő tanította meg a csapatot a jól ismert tapsolós kéregetésre is.
Pola és Zahira sok időt tölt a csapattal a csimpánzházunkban. Ha ellátogatnak hozzánk, akkor láthatják az anyukája karjai alól kukucskáló ragyogó csimpánzlány szemeket, persze a fülei sem elhanyagolhatóak!